Sir Mcmuffin felföldi vitéz elmélkedései

21 éves voltam mikor úgy döntöttem, hogy leteszem a kölnit. Nem volt meg a régi locsoló láz és lássuk be, egy idő után már csak puszta rokonlátogatásba csap át a dolog. Abból meg  évközben így is van elég. A felföldön ugyan nem dívat a locsolás, de mivel vannak magyar szálak a családban, átvettük eme szép szokást. Pontosabban csak a mi famíliánk. McMuffinék locsoltak, a többi Mc és nemMc pedig nem értette, mit is akartunk korán reggel a ház asszonyaival. Whisky-t mindenesetre kaptunk.
 Egészen 6 éves koromtól 20 éves koromig vándoroltam húsvét hétfőkön házról házra és úgy éreztem, egyszer vége kell legyen ennek az amúgy hasztalan tevékenységnek.
 Berúgni bárhol be lehet, gondolom én, így hétfőn reggel egyből McMehemed barátom törökskót ivójába megyek és ott vagyok egészen vacsoráig. Éneklés, sok szesz és sok barát. Mindenki vidám, ám a húsvét szelleme csak az én szívemben él. Megörzöm de tovább nem adom. Gyerekem nincs és már nem is lesz. Így múlik el a világ dicsősége.
 Bárány Frigyes-t már rég eltemettük, de szelleme még köztem jár! Mivel csak a mi családunk tagjai locsoltak anno, a fenyegetés központjában mi álltunk, McMuffin locsolók. Az utolsó McMuffin én vagyok, egy elfeledett kor utolsó hírnöke!!!!