Sir Mcmuffin felföldi vitéz elmélkedései

 Túl sok kedveskexet esznek az emberek? Vagy épp túl keveset? Nem tudom, de az igazság az, hogy minden nap szembesülök nemesi rangom hátrányaival. Megtalálnak a nem kívánt személyek. Politizálnak, kölcsönért folyamodnak, sértegetnek és bizonyítani próbálják felsőrendűségüket. Hát erre csak annyi a véleményem, hogy a SZTRÓKOM EGYRE NAGYOBB TŐLÜK!!!!! Persze mint oly sok mást, ezt is megtanuja kezelni az ember. Tegnap a szokásos délutáni teámat kortyolgattam kedvenc kávházam teraszán, amikor is egy egyén, szimpatikusnak nem igazán mondható, odalépett hozzám és egyértelműen, jó hangosan ezt mondta: A kurva anyádat! Én nem megyek el népszavazni te utolsó mocskos felföldi paraszt. Inkább húzz alsógatyát a szoknyád alá, ha már ilyen rohadt hideg van!
 Ez a népszavazás dolog elég jó beszédtéma manapság. Nem is értem hogy szerezhetett magának ekkora rajongótábort. Az emberek minden egyéb problámájukat háttérbe szorítják és ezt az egy dolgot éltetik. Bár a szoknyát így sem értettem, mert annak ellenére hogy skót vagyok, eszem ágában sincs hagyni, hogy lefagyjon a tököm! Mcmuffin sajátosság hogy tüzetesen megvizsgáljuk az aktuális problémákat. Mármint ami a népet közvetlenül érinti. Ez jelenleg a népszavazás, ráadásul nem is kicsit a tétje. A kérdés a következő: Kikben van a hiba? Azokban, akik felgyújtották "Rómát", vagy azokban, akik kikerülve a lángokat, próbálnak túlélni és közben vinnyognak mert a tűz égeti a valagukat, de egy kibaszott vödröt sem képesek a kezükbe fogni és oltani? A kérdés, Robert Redford legújabb alkotásából merített ihletet. A film címe Lions for Lambs. Érdemes megnézni! McMehemed, őstörökskót barátom adta kölcsön DVD-n a minap!
 Na szóval a dolog egyszerű. Ez a szavazás témája. Aki nem hajlandó oltani a lángokat, az ne sírjon amiért meleg van. Azt vallani pedig, hogy mindegy mit monda a másik, csak ne értsünk vele egyet mert az menő, elég szar dolognak tartom. Építeni nem lehet a szép felföldet vitatéglából, képmutatáscementből és silány kurvaanyádgerendából! Az emberek sztrókot kapnak ahogy én is, közben meg a pénzen jár az eszük, semmi máson. Ugyan, hiszen egy szoknyában járunk (legalábbis nyáron és van alsógatya is alatta). Nézzünk mélyen magunkba és hangos skótdudaszó mellett éltessük a báránybendőbe töltött belsőségeket, jó kis whisky-t kortyolgatva. Olyan még nem volt hogy mindenkinek tetszett volna Mel Gibson kékre festett arca és olyan se, hogy valaki ne szart volna bele a saját szájába. Jó nincs rossz nélkül, ezért kellenek a nehéz napok, hetek, hónapok és évek. Így tudunk neki örülni és így tudjuk várni. Én meg a tüzet nézve lassan megint álmos leszek, de valahol a felföld jelenlegi hozzáállása is fáraszt.